A cumizásról

"Minden gyermek más, ebben is. 
A cumizás a csecsemő mellett a szülő döntésétől is függ."

         Születése után az újszülött legfőbb feladata a létfenntartáshoz az evés. Amit senki nem tud helyette megtenni, az a szopás, vagy a cumisüvegből az anyatej pótló étel elfogyasztása. A táplálék cukortartalma nagyon fontos minden, főleg az idegrendszer sejtjeinek működéséhez, ezért evés után jól érzi magát.
         Az éhség feszültséget okoz, az evés megnyugtat.
Az evésnek nemcsak mennyisége és minősége, hanem ideje is van. Mindhárom tényező fontos.
Ha nem eszik eleget, hamar újra jelentkezik az éhség.
Ha nem eszik elég ideig, továbbra is nyugtalan marad, pedig már nem éhes.
Ha túl sokat eszik, fáj a pocakja, ami ugyan azt az érzést váltja ki, mintha éhes lenne.

         Ez utóbbi két esetben nem kívánatos, hogy még több ételt kapjon, ilyenkor lehet jó a cumi. Kielégíti a szopási igényt, megnyugtatja, segít ellazulni, elaludni a babának. Bizony, néha nem könnyű feladat az alvás.
Vannak, akik szeretnek szopizni, és szeretnek cumizni is.
Vannak, akik inkább megvárják, míg rátalálnak az ujjukra.
És vannak, akik minden nélkül jól vannak.
Ha elfogadja a cumit, vagy „rátalál” az ujjára, jó érzéssel tölti el, láthatóan ellazul.

         A cumizás a csecsemő mellett a szülő döntésétől is függ. Érdemes jól megfontolni a döntést, mert bizony számtalanszor fel kell kelni odaadni a síró gyermeknek. Érdemes belőle többet tartalékolni, mert könnyen „elbújik”, ami komoly galibát okoz, főleg alvás időben, hasonlóan a szopi kendőkhöz, alvós állatokhoz, textilpelenkákhoz.

         Erre a helyzetre is érvényes - mint sok másra a gyermekneveléssel kapcsolatban -, hogy érdemes világos korlátokat felállítani, amelyek kapaszkodók is. Legyen helye a cuminak, amibe belekerül, vagy ahova kerül használaton kívül. Legyen helye, ideje a cumizásnak, ami alkalmazkodik a gyermek igényeihez. Míg kicsi megkapja, amikor csak akarja. Ahogy nő és már nemcsak az evéssel tudja megnyugtatni magát, egyre szűkül ez a terület. Ha sikerült csecsemő korban a gyermek igényeit adekvátan, időben kielégíteni, pl. ha fázik nem enni kap, hanem ruhát adnak rá stb., akkor bízik a világban, bízik önmagában. A dolgok jól vannak, bár változnak, ami néha félelmetes, de Anya és/vagy Apa itt van, nagy baj nem lehet. Ezzel a szemlélettel, bizalommal fokozatosan el tudja fogadni, hogy a cumit csak alváskor, az ágyban kapja meg. Amikor felkel, akkor bekerül a többi alvást elősegítő kellék közé. Természetesen ez egy folyamat és a kivétel erősíti a szabályt, vészhelyzet esetén alvástól függetlenül is meg lehet látogatni az ágyat, a cumit.

         A másik lehetőség, hogy mindig a gyermek szájában van a cumi, mikor beszél, játszik akkor is. Ez a „korlátlanság” a szülő-gyerek kapcsolatban. Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem hogy ki hozza a döntéseket. Ki nevel kit? Lehet, hogy átmenetileg kényelmesebb ráhagyni, de hosszú távon a gyermeknek sem jó. Nehezítheti a hangképzést, átalakíthatja a száj alakját, nyitott harapást okozhat. Érdemes átgondolni, hogy érzemileg biztonságban érzi-e magát? A szülők őszinték vele, úgy történnek, a dolgok, ahogy mondják, ha mégsem, akkor kap magyarázatot? Nem veszekednek, amit nem ért meg? Nem érthet félre helyzeteket, ami stresszeli pl. szexualitás? Nem mondanak-e félelem keltő dolgokat pl. ott hagylak, oda adlak, nem szeretlek, ha nem csinálod ezt vagy azt? Nincsenek túlzott elvárások felé? Vagy éppen nem akar „nagy” lenni valami miatt?

         A cumit tartsuk tisztán. Mossuk meg, fertőtlenítsük, megfelelő időközönként cseréljük ki. Lehetőleg ugyan olyanra, mint eddig, csak a méret változik.

         A leszoktatás a következő lépés, amiben segít az ovi, ahol még jobban visszaszorul a cumi használata. Minden gyermek más, ebben is. A szülő látja, hogy mennyire fontos számára. Amikor már el tudja engedni, akkor a legjobb, ha ő adja oda valakinek, valaminek, vagy valamiért. Ez megtanítja az elengedésre és ha ez az ő döntése lehet, kevésbé viseli meg (bár lehet, hogy megbánja), mintha a szülő veszi, viszi el. Azt is megtapasztalja, hogy a döntésünknek következménye van. Ezek a tapasztalások nagyon fontosak, ezért néhány hét, vagy hónap miatt nem érdemes kikényszeríteni. Szokja meg a gondolatot, döntsön és cumi nélkül is rendben lesz.

Egy személyes történet

         Zebegény, Duna part, pihenés.
Két-három éves forma kisfiú sétál felénk öntudatosan, mögötte az anyukája. Már messziről látom, hogy van valami a szájában, nyalóka, talán cumi? Utóbbi volt. Amint elénk ér, kiveszi a szájából, eldugja a kezébe, ránk néz, és vonul tovább. Amint nem lát minket, visszateszi, és büszkén lépeget. Anyukája ránk néz, mosolygunk: Tudja, hogy már nem kéne cumiznia, de még szereti, én meg hagyom. A leszoktatás/leszokás elkezdődött... :)