Anya és Apa születik

Akkor van minden rendben a szülő-gyermek kapcsolatban,
ha többnyire harmonikusan működik, de vannak benne viharok. 

Mikor az első gyermekünk megszületik, párból szülők leszünk.
Van egy elképzelésünk arról, hogy milyen is egy anya vagy egy apa. Ezt a mintát gyermekkorunk óta elsősorban a családban, később a tágabb környezetben tapasztaltak alapján alakítjuk ki.
Kezdetben tudattalanul, később részben tudatosan: ez jó, ezt így fogom csinálni, ez rossz, ezt nem szeretném. Erőteljesen befolyásolhatja ezt a képet, ha van a közelünkben egy olyan szeretett személy, akinek elvárásai vannak felénk, vagy akiről ezt gondoljuk. Előfordulhat, hogy a vélt vagy valós elvárás egy kisebb-nagyobb csoporttól fakad.
Tehát ez egy szerep, amit tanulunk, és ami folyamatosan változik. Minden változik, mi és a gyermekünk is, akire jó esetben illik az a szerep, amit hitrendszerünk alapján elvárunk tőle.

Akkor van minden rendben a szülő-gyermek kapcsolatban, ha többnyire harmonikusan működik, de vannak benne viharok. Ezek a kihívások tanítanak bennünket, kényszerítenek a változásra, és ezáltal növelik az összetartozás érzését, az önértékelést, tehát szükségszerűek.
Ha mindig minden rendben lenne, ki akarna fejlődni, változni?
Ha a problémákat a szőnyeg alá söpörjük a pozitív gondolkodás jegyében, akkor egyszer csak robban, és kikényszeríti a változást.
Mindenki tanul, a szülő és a gyermek is.

Mikor tudunk jól reagálni?
Akkor, ha mi jól vagyunk, oda tudunk figyelni saját és gyermekünk igényeire egyaránt, és meg tudjuk találni az egyensúlyt.

Fontos, hogy tudjuk, mit akarunk, tehát van egy képünk az elég jó szülőségről, és ezt következetesen figyelembe vesszük. Persze azért van a kivétel, hogy erősítse a szabályt, de a szabályt mindig tartsuk szem előtt.

A gyerekeknek ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, kellenek a szabályok. Ezek általában korlátok, de a korlát kapaszkodó is! Neki lehet támaszkodni, a kicsi tudja, hogy biztonságot jelent. 2-3 éves korban elkezdi feszegetni a határokat, ez serdülőkorban csúcsosodik ki, kb.13 éves korig, amikor ellenőrzi, kóstolgatja: tartanak-e a korlátok, lehet-e bízni bennük, biztosan lehet-e hinni anyának, apának? Természetesen próbálja áthelyezni a korlátokat, de akkor is érezni szeretné, hogy azok tartanak.
21 éves korra kialakul a saját, biztos énkép, a fiatal felnőtt a határokat interiorizálja, vagyis magáévá teszi, személyisége részévé, ami a tudatalattiból működik.  

Következő írásom ezt járja körül a gyakorlatban, az alváson keresztül!
Erika doktornéni

Szólj hozzá!

Közzététel előtt a megjegyzéseket ellenőrízzük.